Meztéllábnyomok Miklya Zsolt alkotói oldala

Avagy tankolás - árkedvezménnyel

A megvalósulás

legkisebb egysége

Írások az Emese blogról - amit Emese néninek, volt gimis tanárunknak készítettünk - pedagóguspályától való búcsúztatójára

Mi akart lenni, amikor kisfiú volt?
Hogy fordult az irodalom felé az élete?

Átjárható zónahatárok

Két írás a Szivárvány rímekből

Jó fiú voltam. Ami azt jelenti, csendes, szófogadó, a légynek sem árt. (Persze a legyeket nem kérdezte senki.) A felnőttek gondolták azt, hogy jó vagyok, mert nem nagyon zavartam őket fölösleges érzésekkel és kérdésekkel...

Amikor megtudtam, hogy a Kiskunfélegyházán élő Miklya Zsoltnak ítélte a zsűri az idei, tizenötödik Quasimodo-emlékdíjat, rögtön hívtam a tudakozót és megkérdeztem a telefonszámát...

Szolgálati lakásunk bejárati ajtaján, korábbi rendeltetésére emlékeztetve, ottmaradt a kis tábla: SZERETETOTTHON. Négy évig éltünk benne.

A szolgálati lakást szerettük volna megvenni. Ám a ház „nem adta magát”...

1960. október 22-én születtem a Békés-megyei Csorváson, pedagógus családban. Középiskolai tanulmányaimat a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Gimnáziumban végeztem. Több éves útkeresés után a Debreceni Tanítóképző Főiskolán szereztem tanítói diplomát, itt ismerkedtem meg feleségemmel, Luzsányi Mónikával...